Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1990. szeptember, I. évfolyam, 9. szám »


Visky Sándor Béla
Emlékezés szélzúgásban
„És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfelé a ravensbrücki fák.”
PILINSZKY JÁNOS
Ravensbrückben nincsenek fák. Csak gyász, csak szögesdrót, csak kiáltás. Csak néma hajkazal: szellő sem rebbenti rég. Csak fojtó fájdalom. Csak félelmetesen szabályos betűk:
DIE ARBEIT MACHT FREI.
Ravensbrück felett ég sincsen, ellopták rég. Lucskos hamuszín kopasz fejek fölött a semmi.
Nincs hajnal. Csak örök menetelés a rettentő alkonyatba.
Valaki mégis elindul. Harmadnapon.
Világ pribékjei, hiába riadóztok!
Mert szél támad. Bezárt ajtókon keresztül. És visszahozza a fákat meg a hajnalt. Visszahozza az eget.
ÉS AHOL FÚJ, OTT A FELFÉNYLŐ SZABADSÁG.
A költő pedig az, ki úgy tereli a szavakat, hogy azok ismerik az ő hangját és hallgatnak reá.
Pilinszky János emlékezetére
Kígyók röpülnek messze fönn az égen,
Madarak vájják kő alá a szárnyat.
Már nem találhatsz sehol menedéket,
Míg meg nem veted Őbenne az ágyad.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék